Ezt senki nem mondta! – Visky András: “De hát az én életem is úgy alakult, hogy sokszor beleléptem a saját gereblyémbe”
Folytatódik az Ezt senki nem mondta! podcast sorozat, a második évadban is alkotó, dolgozó szülők mesélnek majd a gyereknevelésről, felelősségről, váratlan helyzetekről.
Élete első hét évét anyjával és hat testvérével lágerben töltötte. Az anyját majdnem elveszítette, apja a hiányában volt jelen. Milyen nyomot hagy az emberben, ha így indul az élete? Hogyan volt képes maga is nagy családot vállalni és hogyan vált édesapává? Mennyire megtartó a hit a család hétköznapjaiban? Erről kérdezte Ott Anna Visky Andrást az Ezt senki nem mondta! évadzáró részében.
“Egyszer csak megfogott, és odahúzott a saját gyermekünkhöz, és képzeld el, hogy mindkét lába bokától ki volt fordulva. Akkor ránéztem, és megtörtént bennem, hogy ez az én gyermekem. Ez egy akkora, erős pillanat, hogy ilyen erősen egyébként nem is történt meg még egyszer: akkor lettem apává. Hazahoztuk ezekkel a kifordult lábakkal, ezt a kicsi, nyomorék, elveszett babát, és megmutattuk édesanyámnak, aki azt mondta, hogy semmi baja nincsen: “Ezt így kell pólyálni”. Ez a fiú, 1 méter 82 centis, gyönyörű gyerek. Neki már két gyereke van. Közben végigsportolta az életét. Mi persze elvittük ortopéd orvosokhoz, de édesanyám mindig megmutatta, hogy: “…nem, nem, ezt így pólyáljuk, ez teljesen rendben lesz. Nem is fogunk emlékezni rá”. A fiam nem is emlékszik persze rá, mert már amikor felhúzta magát, akkor már a lábai egészségesek voltak. De ez érdekes módon nem rémített meg engem apaként, hanem néztem ezt a fantasztikumot. Az életnek ezt a több mint száz százalékát, ami ott van előttem.”
Meghallgatom Spotify-on Meghallgatom Youtube-on Meghallgatom PodBean-en
Erről lesz még szó az adásban:
- Visky András az édesapjától hiányt, az édesanyjától finomságot és mesélést tanult;
- Miért bátorította az édesanyja arra, hogy ne alapítson családot?
- Áldás vagy átok a szülei elképesztő szerelme?
- Visky András milyen apa volt az első és milyen a negyedik gyereknél?
- Továbblépni az elvesztett gyerek után;
- Kommunizmusban gyereket vállalni: nem féltek?
- Ma sokszor szeretetlen, gyanakvó közeget lát a világban, amelyik elhárítja magától a gyerekvállalást;
- Hogyan alakítja a hit a mindennapokat?
- Mit csinálna másképp, ha újrakezdhetné az apaságot?
- Mit gondoltak a gyerekei a Kitelepítésről?
- A traumaszakértők világában élünk, szerinte a traumát érdemes az örökséggel helyettesíteni;
- Hogyan halad új könyvének írásával?
