Isztambul – A város legjobb éttermei és a hüzün életérzés
Meg lehet ismerni egy várost a lelkén, a lakóin és az ételein keresztül? Nincs olyan sok nagyváros a világban, ahol egyértelműen és könnyedén kapcsolódik össze mindhárom. Isztambul az egyik ezek közül.
„Nem is olyan szörnyű az élet – szoktam néha gondolni. – Hisz bármi történjék is, az ember mindig sétálhat egyet a Boszporusz partján.”
Az idézet Orhan Pamuk Isztambul című könyvéből származik.
Ez a fekete – fehér fotókkal illusztrált könyv remek olvasmány az Isztambulra hangolódáshoz, az egyik legjobb útikalauz egy titkokkal teli város és egy kiváló török író megértéséhez. Ebben a könyvben olvastam először a magyarra lefordíthatatlan hüzün életérzésről. A nekünk, magyaroknak is ismerős mozdulatlan, mélabús hangulat az irodalmi Nobel-díjas szerzőre és a városra egyaránt jellemző. A városban különleges, szomorkás hangulat keveredik az elmúlt időszakok letűnt dicsőségével és azzal a megkapó szépséggel, ami miatt könnyű beleszeretni Isztambulba. Az osztrákok és Bécs város vagy a magyarok és Budapest is sokszor azon a véleményen van, hogy náluk találkozik a nagybetűs Kelet és a nagybetűs Nyugat. Egy kicsit mindegyiknek igaza van, de Isztambulban érti meg az ember, hogy ez a két, egymástól különböző világ valójában Törökország legnépesebb városában találkozik igazán. Isztambulban egyik kontinensről át lehet lépni a másikra, Európából Ázsiába akár néhány perc alatt is. Nem kell sokat menni, hogy a város egészen más arcát mutassa az utazónak. A kötelező körök, a kihagyhatatlan történelmi nevezetességek, a nagybazár és az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Hagia Sophia felfedezése mellett egy különleges, exkluzív gasztronómiai túrát ajánlok frissen kipróbált helyekkel a városban, amit nem találni az útkönyvekben.
Kezdjük a túrát Boszporuszra panorámás büféreggelizővel. Az OBA kávézó és étterem teraszán sirályvijjogás kíséretében, a város egyik legszebb látképe mellett ismerhetünk meg szinte mindent, ami az országban a kortárs és a radicionális török konyha reggelizőasztalán előfordulhat. Az OBA a helyiek kedvence, már csak a közvetlen vízparti teraszokért és a látványért megéri felkeresni, de a jó hír, hogy az ételek is kiválóak. Javaslatom, hogy minden kóstoljunk meg, amit nem láttunk korábban. Nekem a korábban nem ismert török péksütemények mellett egy mézes zöld mázban ragyogó füge lett a kedvencem, amit hófehér, enyhén sós juhsajtra halmozva fogyasztottam el. (OBA cafe and restaurant, www.obarestoran.com)
Ebédre egy nagyvonalú klasszikus török éttermet ajánlok, a DERALIYE Ottoman Palace Cuisine majd minden fogásából kóstoltam egy nagyobb társasággal, de itt, ebben a basás díszletben a báránycombot ajánlom, a felszolgálók által ajánlott vörösborral. Erre az évre a Michelin Guide is ajánlja. Foglalni az ebédhez is érdemes, Ha az ember szerencsés, napközben akadhat egy-egy üres asztal, de foglalni ebédhez is érdemes ezen az oldalon: www.deraliyerestaurant.com
Vacsorára a nem annyira török, mint inkább nyugati, de kortárs bulizós és a helyi fiatalok nagy kedvence a The Populist Galataport. Igényes a borlap, jó a hangulat, a konyha éjfélig, az étterem éjjel egyig van nyitva. A helyi fiatalok és a night life vibrálás miatt érdemes felkeresni és kipróbálni.
Ha viszont hozzám hasonlóan igazán autentikus török világra, ízekre és egy kicsit vadabb ázsiai vájbra vágyik az utazó, akkor a tengeri herkentyűiről és a kencéiről híres MEZZE House kerthelyiségét keresse. Igazi gyöngyszem, ahol a legjobb ételeket ettem eddig a városban. Egyszerű, keresetlen és természetes a kiszolgálás és a konyha is. Délután négykor nyit, kora délutáni mezze kóstolóra vagy nagy vacsorára is tökéletes. Amikor ott jártam, éjjel tizenegykor indultam el egy taxival vissza Európába azon a ponton, amikor úgy éreztem, ez az a pillanat, amire Isztambulból emlékezni szeretnék és amiért bármikor visszajönnék. Ottjártamkor csak helyieket láttam a fák alatt a kertben, lakodalmi hangulatban, őrült nyüzsgésben. A MEZZE House-nak nem találtam meg a honlapját vagy az Instagramját, de ha beütjük a Google térképbe, hogy ’mezze house istanbul’, akkor ki fogja dobni az éttermet. Segítségül még annyit, hogy itt kell keresni: Kadiköy/Istanbul. Talán ez volt az egyetlen olyan hely a városban, ahol nem volt annyira magától értetődő az minden isztambulira jellemző melankólia. Nem volt egyértelmű, de azért ott volt a fák alatt. Fel-felvillant a felszolgálók egyébként életörömmel teli tekintetében.
Isztambul is gyorsan változik, de az érzékenység és a ’hüzün’ életérzés úgy tűnik örökre a várossal marad.