Miért éppen Marokkó?
Marokkó az egyik legjobb választás lehet az év első hónapjaira. Hogy miért? Nincs időeltolódás és viszonylag közel van hozzánk, napközben pedig olyan kellemesre melegszik a levegő az országban, mint nálunk egy késő tavaszi napon. Marrákes, az ország kulturális és történelmi központja pedig alig négy órányi repüléssel Budapestről közvetlen járattal is elérhető.
Majd tíz évvel ezelőtt jártam először Marokkóban, akkor Spanyolországból és komppal érkeztem meg Európából Afrikába, hogy az évet egy Szahara túrával kezdjem. Ma már, amikor szinte bárhová könnyedén eljuthat az ember, fontos, hogy tudjuk, miért utazunk és miért éppen oda, amit kinéztünk magunknak.
Első marokkói utam célja elsősorban önismeret volt, elvárások nélkül érkeztem és olyan gazdag élményanyaggal távoztam, ami örökre megváltoztatta az életem. Marokkó mérföldkő lehet, ha az ember nyitottan érkezik és valamit haza is tud az életébe vinni azokból a felismerésekből, amik az országban érik. Nem véletlen az sem, hogy sok író a múlt században Marokkóba utazott ihletért vagy azért, hogy dolgozzon és éljen is az országban.
Paul Bowles, André Gide vagy Jean Genet mellett Albert Camus műveiben köszön vissza Észak-Afrika és Marokkó atmoszférája. Marokkóban Tanger városa különösen híres volt a 20. század közepén, mint a művészek és írók találkozóhelye. Az ország nemcsak a franciák, hanem a nemzetközi alkotók számára is inspirációt nyújtott, fokozta, vagy megnyitotta a kreativitásukat.
Ha hazai szerzőtől szeretnénk marokkói történeteket olvasni, akkor Faludy György írásait kell keresni. Bár nem járt ott annyira régen, mégis egészen másképpen kellett utaznia, mint azt mi tesszük napjaink húszas éveiben.
„A cél az volt, hogy meglássam a sivatagot. A nagy része itt szikla és törmelék, csak lent délebbre válik igazi homoksivataggá. De gyönyörű, ahogy folyton változik. Régen a Marokkóban lakó európaiak nem kaptak engedélyt arra, hogy a tengerparti városokból, például Marrakeshből, ahol én is laktam, kimenjenek. Viszont az autókba és a lovas kocsikba alig néztek bele, ha az őrök úgy látták, hogy arabok ülnek benne, akkor intettek, hogy menjünk.”
– írta Faludy a saját Szahara élményéről.
Ma már bárkinek lehet, akár 90 euróért is két éjszakás, három napos Szahara túrát foglalnia Marrákesben. Merzouga ugyan elég messze esik a Marrákestől, de akár egy hetes kint tartózkodásba is belefér az a feledhetetlen túra, aminek a során nemcsak a sivataggal és a tevékkel kerül közelebbi kapcsolatba a látogató, hanem a berber kultúrával is. Egy kint töltött hétben elfér Marokkó néhány ikonikus helye is Casablancától Szavíráig.
A Szahara túra pedig Fez városának felfedezésével is összeköthető. Fez óvárosa a világörökség része, tele szűk sikátorokkal, bazárokkal és mecsetekkel, de Fez-ben találhatóak a híres bőrgyárak is.
A Chouara bőrgyár az ország egyik legnépszerűbb látnivalója és itt található a Al-Karaouine egyetem is, ami az egyik legrégebbi, folyamatosan működő egyetem a világon.
Marrákesben a Jemaa el-Fnaa tér az egyik fő látnivaló, frissen facsart gyümölcslé árusokkal, kígyóbűvölőkkel és utcai előadókkal van tele. Ajánlom még a városban a Majorelle-kert felfedezését Yves Saint Laurent tisztelőinek. Friss hír, hogy az Yves Saint Laurent múzeum Marrákesben január végén nyit ki újra.
Ha marad idő vagy több mint egy hetet tervezel az országban, látogass el az Atlasz-hegységbe, az Ouzoud-vízeséshez, vagy Chefchaouen-be, a kék színű városba. Chefchaouen Marokkó északi részén, festői utcáival és kék színű házaival vált világhírűvé. A várost 1471-ben alapították, amikor egy erőd építésével a portugál hódítóktól szerették volna megvédeni a térséget. A város hamarosan menedékhellyé vált, andalúziai muszlimok és zsidók érkeztek oda Spanyolországból. Chefchaouen kék színének eredetéről több elmélet is létezik.
Vannak, akik a zsidó hagyományokkal magyarázzák, eszerint a 15. század végén a spanyol inkvizíció elől menekülő zsidók hozták magukkal kék színt. A kék a zsidó hitben Isten jelenlétét és az eget szimbolizálja. Egy banálisabb elmélet szerint a kék szín távol tartja a szúnyogokat, mert azt a benyomást kelti, mintha víz lenne. És bár a kék festés hagyománya régi, a város a 20. században kezdte igazán hangsúlyozni az örökségét, elsősorban az ide áramló turisták miatt. A kék szín a város védjegye lett, de éppen emiatt olyan sok turista érkezik, hogy ha magát a várost és a nyugalmát is szeretnénk élvezni, érdemes legalább egy éjszakát maradni.