Miért éppen Montenegró?
Tenger, balkáni vendégszeretet, sokszínűség és Velence eleganciája, kiváló konyha és megkapó panoráma. Ezeket mind megtaláljuk Montenegróban, a jó hír pedig mindehhez, hogy kora ősszel, az utószezonban a tenger még kellemes lehet az úszáshoz, viszont már nem zsúfoltak az ország városai.
Montenegró ősidők óta lakott, szépségét, remek adottságait már a rómaiak is felfedezték maguknak. A rómaiak után jöttek a bizánciak, később pedig, a középkorban Montenegró a Velencei Köztársaság része lett, ami a mai napig érezhető, látható nyomot hagyott a kultúrában. Montenegró a 19. században lett független, a következő évszázadban már Jugoszlávia része volt, míg 2006-ban teljesen függetlenné vált.
Velence hatása Montenegróban leginkább a tengerparti városokban érzékelhető, különösen Kotor, Perast és Herceg Novi városaiban. Az olasz építészet öröksége a legszebbnek kikiáltott Kotor óvárosában a legegyértelműbb, keskeny utcái, macskaköves terei és épületei egy másik kort idéznek, a velencei gótikus stílusban épült Szent Trifun-katedrális pedig több mint nyolc évszázada (!) áll a városban.
Montenegró tengerparti városaiban a kávékultúra és a mediterrán konyha is velencei hatásokat mutat. Az olívaolaj, a fekete kagyló, a tintahal vagy a népszerű helyi sütemény, a ’priganice’ mind velencei eredetre vezethető vissza. Nálam ez az édesség gyerekkori kedvenc, az alföldön, Biharnagybajomban is sütött ilyet a nagymamám, mi úgy hívtuk, hogy ’egérke’. Kávérajongóknak jó hír, hogy a legtöbb helyen az eszpresszó is olyan megbízhatóan jó, mint Olaszországban.
Montenegró rendkívül sokszínű, montenegróiak, szerbek, horvátok, albánok és bosnyákok is élnek benne, ami közös bennük, az a vendégszeretet. Az országban mediterrán és balkáni hatások keverednek, ettől lesz más, ettől lesz izgalmas az országban töltött idő. A helyi kultúrával való ismerkedést érdemes valamelyik piacon kezdeni. A ’Njeguški pršut’, azaz montenegrói füstölt sonka az egyik különleges helyi étel, amelyet hegyi falvakban, tradicionális módszerekkel készítenek a mai napig. A helyi tejtermékeket, köztük a ’kajmakot’ is kötelező megkóstolni. A piacokon házi készítésű lekvárokat és helyi pálinkaféléket vagyis ’rakijákat’ is találunk. A montenegrói ’rakijából’ szinte minden család saját változatot készít, ha a helyieknél szállunk meg, megértjük, hogy ez az ital Montenegró egyik szeretetnyelve. A hegyi gyógynövényekből készült teák és mézek igazi kincsek, amelyeket máshol nem találni.
Ha csak néhány napot szeretnénk Montenegróban tölteni, akkor a Kotori-öböl legyen az első számú célpont, ahol kihagyhatatlan a Sziklák Asszonya templom, vagyis a ’Gospa od Škrpjela’. Ha több időnk is van, Perast az ország másik gyöngyszeme, a harmadik legnépszerűbb hely pedig Herceg Novi, okkal emlegetik a virágok városaként. Ha valaki a tengerparti pihenés mellett túrázna is, annak a Tara-kanyont ajánlom jó szívvel. Szeptember végén és október elején a Kotori-öböl időjárása még mindig kellemes, remek lehet egy utószezoni látogatáshoz. Szeptemberben az átlagos nappali hőmérséklet 25°C körül mozog, az éjszakák hűvösebbek, de általában nem lesz hűvösebb mint 15°C.
A tenger hőmérséklete ilyenkor még kellemesen meleg, általában 23-25°C, ami úszáshoz is tökéletes. Az esőzések ebben az időszakban ritkák, bár szeptember második felében már előfordulhatnak esősebb napok is. Októberben a nappali hőmérsékletek általában 20°C között alakulnak, az éjszakák pedig kifejezetten hűvössé válnak, 10-15°C körülire hűl a levegő. A tenger ilyenkor még mindig élvezhető, körülbelül 20°C, bár a hűvösebb éjszakák miatt a víz lassan kezd lehűlni. Van, amikor már csípősen hűvös a víz, de a bátrak jutalma a felfrissülés lesz. Októberben az esőzések gyakoribbá válnak a partvidéken, de még így is sok napos órára számíthatunk. Ami elmegy a réven, az visszajön a vámon: utószezonban alig találkozunk turistákkal, szeptember második felétől kezdődően szinte csak helyiek jönnek szembe, akikkel tényleg nagyon jó kapcsolódni. Ha náluk foglalunk szállást, akkor a balkáni nagyvonalúságból is megtapasztalhatunk valamennyit.