Nyakunkon a medve?
Medve vagy megtorpanás, azaz tartós lejtmenet várható a piacokon, vagy csak átmeneti visszaesésről van szó – tette fel a kérdést az Aegon prémium befektetői estjén tartott előadásának címében Telegdi René, a Concorde Alapkezelő Zrt. üzletág-igazgatója. A válasz nem egyszerű, a lényeg: attól függ, hogy a fejlett vagy fejlődő piacokat nézzük.
Régi, fontos partner a Concorde ALAPKEZELŐ és még fontosabb lesz áprilistól – vezette fel Telegdi René előadását Havas Gábor, az Aegon Prémium üzletág vezetője. Akkortól nyitható ugyanis értékpapírszámla az Aegon Prémiumnál, és nemcsak az Aegon Alapkezelő termékeit lehet majd megvásárolni, hanem többek között a Concorde ALAPKEZELŐ alapjai is elérhetőek lesznek közvetve.
Valószínűleg a legtöbbeket érdeklő téma mostanában a nemzetközi piacok bukdácsolása, a lehetséges kilátások, hogy a bika és a medve küzdelmében melyik kerekedik felül. Telegdi René is erre a kérdésre építette fel előadását, amit egy visszatekintéssel kezdett.
Ahhoz, hogy a mai helyzetet megérthessük és a folytatásról elképzelésünk lehessen, egészen 2008-ig kell visszatekinteni. Buborékok mindig is fújódnak a gazdaságban, időnként túllendül, túlfűtötté válik a piac, ebben nincs semmi különleges – mondta. A 2008-as válság azért jó nagy buborék volt, bár a világgazdaságban az igazi pánikot nem az amerikai ingatlanhitelek válsága, hanem az abból kiinduló dominóhatás, a pénzügyi bizalomvesztés okozta, amiben a legnagyobbat a Lehman Brothers, a világ akkoriban egyik legnagyobb befektetési bankjának csődje szólt. Az ekkor elindult folyamatok határozzák meg máig a világpiacokat.
A válság hatására leggyorsabban a FED kapcsolt – idézte fel Telegdi René -, likviditást teremtett, levitte a kamatokat, ezzel olcsóvá tette a hitelt, olcsó pénzzel árasztotta el a piacokat. Ennek hatására a hitelezés tovább pörgött, ez pedig meglátszott az árfolyamokon.
A sok hitel a másik oldalon ugyanis megtakarításként jelentkezik, amivel valamit kezdeni kell, be kell fektetni. Az árfolyamokat márpedig két dolog határozza meg alapvetően: az adott papír mögött álló cég jövedelmezősége, illetve a befektetési lehetőségeket kereső szabad pénz mennyisége. A FED lépését követő jegybankok kamatcsökkentése miatt világszerte alacsony kamatok helyett a tőke pedig újabb befektetési lehetőségek felé fordult. Mindennek hatására az árfolyamok a fejlett piacokon kisebb-nagyobb megtorpanásokkal ugyan, de nagyjából folyamatosan emelkedtek egészen a tavalyi év második feléig.
Némileg más utat jártak be a fejlődő piacok, többek között Kína, Oroszország, Brazília, Dél-Afrika, hogy csak a nagyokat említsük. A rendkívül olcsó dollár hatására a vállalatok számtalanul vették fel a dollárhiteleket, fejlesztettek, beruháztak, de jutott bőven a belső fogyasztásra is, ez pedig gyorsan verte fel az árfolyamokat. Nagyjából 2011 közepéig szinte kilőttek a piacok, az árfolyamok meredeken emelkedtek. De az olcsó dollár csak látszólag segítette ezeket az országokat, valójában elfedte a problémákat és elodázta a krízist. Ezekben az országokban ugyanis a régóta szükséges strukturális változások elvégzése helyett az olcsó hitelekkel pörgették tovább a gazdaságot, aminek szerkezete fennmaradt, mára viszont fenntarthatatlanná vált. És bár ennek jelei a 2011 közepe óta csak a stagnáló árfolyamokon látszódtak, az igazi csapást Kína, a nyersanyagárak összeomlása és a dollár erősödése hozta ezeknek az országoknak (igaz, ezek mind összefüggnek). A korábban dollárban felvett hitelek nagyon megdrágultak, a nyersanyagárak csökkenése pedig fő bevételi forrásuktól fosztotta meg ezeket az országokat.
(Mellékszál, bár a mi szempontunkból nem, hogy más utat jártak a közép-kelet- és dél-európai országok, ahol a nyomasztó külső adósságot konszolidálni kellett, megszorításokra volt szükség. Ez stagnáló vagy csökkenő gazdaságot eredményezett, csökkent a fogyasztás, aminek hatására – a csökkenő import miatt – javult a külkereskedelmi mérleg, és fájdalmasan ugyan, de megtörtént a kiigazítás. )
Tavaly nyár óta azonban komolyra fordult a helyzet a világpiacon, a vihar szeme, középpontja pedig Kína – mondta Telegdi René. Kína hihetetlen utat járt be, példátlanul gyorsan, 25 év alatt lett a világ második legnagyobb gazdasága. Ezalatt a 25 év alatt hatalmas importőrré vált a nyersanyagpiacokon, óriási keresletet teremtett. Közben azonban több dolog is történt. Egyrészt az infrastruktúrafejlesztésen, hihetetlen gyors terjeszkedésen alapuló növekedésből átváltanak a szolgáltatói szektor fejlesztésébe, ami egyrészt csökkenti a növekedés ütemét, másrészt a korábbi nyersanyagmennyiség töredékét igényli. Részben (sőt, nagyrészt) ez okozza a világ nyersanyagpiacának megroggyanását (és a fejlődő országok padlóra kerülését). Másrészt a hitelbuborék túl nagyra fújódott.
Akkor beszélhetünk egészséges szerkezetről, ha a hitelállomány a gazdasággal megegyező mértékben nő. Kína esetében ugyan egyikről sem ismerünk pontos adatokat, de az biztos, hogy csak az ismert hitelnövekedés is brutális volt. Annyira, hogy a befektetők számításai szerint a gazdaság növekedését is meghaladta. Kína nagy szerencséje, hogy a világ legnagyobb devizatartalékával rendelkezik (elsősorban USA államkötvényben), így vannak eszközeik a válság kezeléséhez. (Jól jelzi, hogy ehhez már hozzá is nyúltak, hogy a piaci krízis kirobbanásakor, amikor elég komoly veszteségek következtek be, az ilyenkor megszokott menekülőút nem működött, azaz az USA állampapírjainak árfolyama nem nőtt, hanem még esett is. Ennek oka az volt, hogy Kína elég nagy mennyiségben dobott piacra ilyen papírokat. Más kérdés, hogy a jüan leértékelését ezzel is csak elodázni tudta.)
Kína a hitelválságot megszorításokkal tudja megoldani, ami csökkenő fogyasztással jár, ez pedig nemcsak a már most is bajban lévő feltörekvők országoknak, de Európának is fájni fog – mondta Telegdi René. Nem meglepő, hogy nagy az idegesség a piacokon.
Mire számíthatunk hát ebben a nem túl biztató helyzetben? Megvannak az esés fundamentális alapjai – mondta a szakember, de részben megnyugtatott azzal, hogy ennek egy része már megtörtént. Nem lesz újabb 2008, annyira nem rossz a helyzet, most ugyanis nincs bizalmi válság – tette hozzá. Amit látunk, az egy klasszikus feltörekvő válság, a fejlettek gazdaságszerkezete kiegyensúlyozottabb, egészségesebb most, mint volt a válság idején.
Befektetési szempontból most is az a lényeg, hogy vannak-e olcsó, de jó kilátással rendelkező eszközök. Ezek megtalálásában pedig különösen erős a Concorde ALAPKEZELŐ – mondta. Övék az egyik legnagyobb elemzői csapat a régióban, alaposan megismernek minden vállalatot, részletesen feltérképezik a helyzetét, a kilátásait, ezek alapján döntenek egy-egy befektetésről. Erős fundamentális megközelítéssel dolgoznak. Hogy jó úton járnak, azt az is jelzi, hogy független, azaz banki vagy biztosítási háttér nélkül dolgozó alapkezelőként 530 milliárd forintos vagyont kezelnek. Ez pedig azt jelzi, hogy jó a teljesítményük és a befektetőik megbíznak a termékeikben.
A helyzet elemzése olyan alaposra sikerült, hogy az előadás után kérdés sem volt, kivéve a szinte mindig felmerülő olajárat. A válaszból kiderült: a Concorde várakozásai szerint rövid távon ugyan lehet még némi csökkenés, de az árfolyam 1-2 év alatt be fog állni a normálisnak tekinthető 50-60 dolláros szintre.