Ébresztő! Készüljünk fel a nyugdíjra!

Aegon Nyugdíjfelkészültségi Kutatás 2016 – 1. rész!

2016 az ötödik év a sorban, hogy az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Kutatással képet adunk arról, hogy az egyre hosszabb várható élettartamnak milyen szerepe van az emberek nyugdíjra való felkészülésében.

A világ minden országában eddig nem látott változások zajlanak, amelyek kihívásokat és lehetőségeket is hordoznak magukban. A nyugdíjazás fogalma is átalakulóban van. A várható élettartam egyre nő, egyre nagyobb a nyomás az állami nyugdíjrendszereken, és egyre nagyobb az egyén felelőssége.

Az emberek egyre nehezebben tartanak lépést a felgyorsult változásokkal. Kevesen vannak, akik megfelelően takarékoskodnak, és tervezik meg a nyugdíjas éveiket. Sokaknak lenne szüksége pénzügyi tanácsadásra, és a tervezést megkönnyítő eszközökre, hogy időben felkészüljenek a jövőben rájuk váró kilátásokra. Másfelől a nyugdíjas évekbe történő rugalmas átmenet iránti várakozások nem teljesülnek, hacsak nem változik meg gyökeresen a munkaadók foglalkoztatási gyakorlata.

A jelenlegi kép alapján a jelentés meghatározza a figyelmet igénylő területeket, melyek a következők: osztoznunk kell a nyugdíjra való felkészülés iránti felelősségben, vonzóvá kell tenni a rendszeres megtakarítást, a nyugdíjbiztosítást könnyebben elérhetővé kell tenni, lehetővé kell tenni a rugalmas nyugdíjazást, és népszerűsíteni kell az aktív nyugdíjas éveket és az egészséges időskort.

A jelentés legfontosabb következtetése, hogy ébresztőt fújjon a magyar munkavállalóknak. A nyugdíjjal kapcsolatos kihívások megoldásának felelősségében mindannyian osztozunk, az állam, a nyugdíjbiztosítók, a munkáltatók, és az egyén. Közös felelősségünk, hogy aktív szerepet vállalva, egymással dialógusban olyan megoldásokat léptessünk életbe, amelyek mindenkinek megteremtik a lehetőséget a hosszú távú anyagi biztonságra.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy bár van némi javulás Magyarországon a munkavállalók nyugdíjra való felkészültségében 2012 óta, ám ez túl lassú ahhoz, hogy az megteremtsék az anyagi biztonságnak azt a szintjét, amelyre a nyugdíjas éveikben szükségük lenne.

Legfontosabb megállapítások

• Magyarország a 13. helyen áll a 2016. évi Aegon Nyugdíjfelkészültségi Index (ARRI).
  Rangsorában. A maximális tízből 5.0 pontot ért el, ami a nyugdíjfelkészültség alacsony szintjére utal. Magyarország a kezdetektől fogva, azaz 2012 óta részt vesz a kutatásban, és a pontszáma azóta is változatlan.
• A magyar munkavállalók kevésbé éreznek személyes felelősséget azért, hogy nyugdíjas korukban megfelelő jövedelmük legyen.
  A vizsgált országok közül a magyarok érzik magukat a legkevésbé felelősnek a nyugdíjaskori jövedelmük megteremtéséért (53 százalék érzi magát felelősnek), és a felelősséget vállalók aránya 2012 óta négy százalékponttal csökkent.
• A magyar munkavállalók sokkal inkább tudatában vannak a nyugdíjtervezés szükségességének, és 2012-vel összehasonlítva többen gondolják úgy, hogy nyugdíjas éveikben pótolni tudják a kieső jövedelmüket.
  Az Index által mért többi területen Magyarország javuló képet mutat. Különösen igaz ez arra, hogy 2012-höz képest több munkavállalónak van kidolgozott nyugdíjstratégiája (29 százalék), és többen érzik úgy, hogy el fogják érni a nyugdíjaskori jövedelmi céljuk legalább 75 százalékát (38 százalék).
• A nyugdíjstratégiával rendelkező magyar munkavállalók aránya 2013 óta nő.
  2013 óta 18 százalékponttal nőtt a nyugdíjstratégiával rendelkező munkavállalók aránya Magyarországon szinte kizárólag amiatt, hogy egyre többen rendelkeznek írásban nem rögzített tervvel. Többségében a részmunkaidősök, az alacsony jövedelműek, vagy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők közül kerülnek ki azok, akik semmilyen tervvel nem rendelkeznek a nyugdíjas éveikre vonatkozóan.
• A magyar munkavállalók kevesebb, mint egynegyede (23 százalék) rendelkezik valamilyen forgatókönyvvel vészhelyzet esetére, ha valamilyen okból a nyugdíjkorhatár elérése előtt abba kell hagyniuk a munkát.
  Akiknek van vészhelyzeti tervük, azok ebben az esetben a megtakarításaikat fogják felélni.
• Magyarországon a munkavállalók 78 százaléka egyetért abban, hogy az államnak a társadalombiztosításon keresztül kell gondoskodnia a nyugdíjasokról.
  A hollandokat nem számítva a magyarok értenek a legkevésbé egyet azzal az állítással, hogy az egyénnek privát nyugdíjbiztosítás és egyéb befektetések formájában gondoskodnia kell a saját nyugdíjáról.
• A magyar munkavállalók és nyugdíjasok elvárják, hogy az állam biztosítsa a jövedelmük több, mint felét (55 százalék) állami nyugdíj formájában.
  Ennél csak a spanyolok várnak többet az államtól. A magyarok a nyugdíjaskori jövedelmük 29 százalékát tervezik saját megtakarításon és befektetéseken keresztül finanszírozni, ami nagyjából megfelel a többi ország átlagának.
• A magyar munkavállalók 61 százaléka vonzónak tartja a munkáltatói nyugdíjprogramba történő automatikus beléptetést.
  Az éves fizetés hat százalékának automatikus levonását sokan (61 százalék) támogatják Magyarországon, ám az éves fizetés nyolc százalékának automatikus levonását és nyugdíjprogramban való megtakarítását csupán 54 százalék támogatja.
• A magyar munkavállalók csupán egynegyede tartja magát rendszeres megtakarítónak, miközben a globális átlag 40 százalék.
  A kutatásban vizsgált országok közül Magyarországon a legalacsonyabb a rendszeres megtakarítók aránya. Miközben világszerte nőtt a rendszeres megtakarítók aránya 2012 óta, Magyarországon három százalékpontot csökkent.
• Öt munkavállaló közül hárman (58 százalék) azt vallják, hogy nyugdíjas korukban is dolgozni fognak valamilyen formában.
  A magyarok az időskor előrehaladtával egészségi állapotuk megőrzésére számítanak, és sokan dolgozni szeretnének nyugdíjasként is, amit elsősorban a fizikai és szellemi aktivitás fenntartása motivál.