Ébresztőt kell fújni a világnak!

Aegon Nyugdíjfelkészültségi Kutatás 2016 – 6. rész!

Javaslatok:

Ébresztőt kell fújni a világnak. Az ötödik Aegon Nyugdíjfelkészültségi Kutatás apró javulásokat lát Magyarországon a nyugdíjra való felkészültség terén a 2012 óta eltelt öt évben. Világszerte sok munkavállaló nagyrészt az államra hagyatkozik, és nem tesz félre eleget a nyugdíjára. Sokkal tovább élünk, mint korábban bármikor a történelem során, mégis kevés figyelmet szentelünk a hosszabb várható élettartammal járó kiadásokra és következményekre. Az államnak, a munkáltatónak és az egyénnek továbbra is élnie kell a már bevált eszközökkel, miközben új megoldásokat dolgoznak ki a jövőre nézve.

1.  A munkáltatóknak és a munkavállalóknak érdemes megegyezniük abban, hogy milyen esetekben emelik automatikusan a fizetésből levont megtakarítás mértékét (automatikus emelés). Attól függően, hogy valaki mikor kezd rendszeresen takarékoskodni, és mennyi ideje van még hátra a nyugdíjazásáig, az automatikus beléptetés kezdő mértéke nem feltétlenül elegendő a megfelelő nyugdíjhoz. Érdemes automatikussá tenni, hogy előre meghatározott időpontokban vagy esetekben növekedjen a megtakarítás mértéke, így például fizetésemelés esetén, vagy egy adott életkor betöltésekor.
2. A munkáltatóknak és az államnak továbbra is nagy hangsúlyt kell fektetnie a pénzügyi kultúra és tudatosság népszerűsítésére, nemcsak a nyugdíjra való takarékoskodást, hanem a megtakarítások hosszú távú befektetését és a hosszabb ideig tartó aktív foglalkoztatás előnyeit illetően is. Fontos, hogy a kampány kitérjen a családtagok és a barátok szerepére is, hogy azok is végiggondolják a nyugdíjcélú megtakarítási stratégiájukat, akiknek nincs lehetőségük vállalati nyugdíjprogramban részt venni. A takarékoskodást nem lehet se túl korán, se túl későn elkezdeni. A szülők megfelelő megtakarítási szokásokat adhatnak át a gyerekeiknek, ha megtanítják őket költségvetést készíteni és befektetni. A szülőknek érdemes beszélgethetni a felnőtt gyerekeikkel olyan érzékeny témákról, mint a végrendelet, az örökség, az ápolás, és egyéb pénzügyi témák.
3. Az egyéni nyugdíjstratégiák határozzák meg a nyugdíjaskori jövedelem finanszírozásának módszereit, hogy ne fogyjon el hamarabb a pénz, mint az élet. Fontos, hogy a stratégia az egyén nyugdíjas évekre szóló terveire (pl. utazás, munkavégzés folytatása, stb.), az esetleges további bevételi forrásokra, és az illető egészségi állapotára legyen szabva. Ehhez érdemes tanácsot kérni nyugdíjszakértőtől vagy pénzügyi tanácsadótól, és online modellezési megoldásokat is érdemes használni. Az online eszközök és az ún. „robot tanácsadás” segít felmérni, hogy mekkora összegre lesz valakinek szüksége, és azt hogyan érdemes befektetnie.
4. A nyugdíjstratégia célja, hogy az egyén nyugdíjcélú megtakarításai kitartsanak egy életen át. A megfelelő mértékű megtakarítás csak az érem egyik oldala, fel kell készülni a felhalmozott összeg felhasználására is, hogy a megtakarítás egy életen át kitartson. Ebben nagy szerepe van a garantáltan élethosszig tartó járadéktípusú termékeknek, vagy más pénzügyi termékeknek és megoldásoknak is.
5. A vészforgatókönyv a nyugdíjstratégia szerves része kell, hogy legyen, hogy váratlan események bekövetkeztekor is fedezni lehessen a többletkiadásokat. Ebben sokféle életbiztosítási megoldást érdemes fontolóra venni , hiszen a kockázati életbiztosítás, a kieső jövedelem pótlására szolgáló, vagy a kritikus betegségekre szóló biztosítások kedvező költségek mellett segítenek az egyénnek és a családnak abban az esetben, ha betegség, rokkantság vagy haláleset miatt a munkaképesség a várható nyugdíjazás időpontja előtt megszűnik.
6. Az állam és a munkáltatók bátorítsák a munkavállalókat arra, hogy a hivatalos nyugdíjkorhatár után is maradjanak alkalmazásban. A legtöbben a nyugdíjkorhatárt az állami nyugdíjellátásra való jogosultság időpontjához kötik, így a jogosultság idejének emelése valószínűleg befolyásolná a szokásokat, és az embereket hosszabb aktív munkavállalásra ösztönözné. A munkáltatók is sokat tehetnek ezért, például idősbarát munkahelyek megteremtésével és szakaszos vagy rugalmas nyugdíjazási lehetőségek bevezetésével (pl. rugalmas munkakörök, munkaidő csökkentés, más munkakörbe való áthelyezés). A munkáltatóknak érdemes végiggondolni, milyen előnyökkel jár, ha megtartják az idősebb munkavállalóikat, mit jelentene mindez tapasztalatban, lojalitásban, és a folyamatok ismeretében. A munkáltató és az állam érdeke is, hogy a munkavállalók képzéseken vehessenek részt, hogy naprakészen tudják tartani a munkájuk elvégzéséhez szükséges készségeiket. Az egyénnek pedig érdeke részt venni ezeken a képzéseken, vagy kihasználnia a rugalmas nyugdíjazás rendelkezésre álló lehetőségeit, hogy megőrizze szellemi és fizikai aktivitását, elégedett legyen, közösségben maradjon, és magasabb legyen a jövedelme.
7. Végezetül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egyén saját egészségi állapotának lencséjén keresztül látja a nyugdíjra való felkészültségét, így az egészséges és aktív életmód megőrzése érdekében tett lépések növelik az önbizalmát saját nyugdíjaskori biztonságát, és hosszabb idejű munkavégzését illetően. A munkáltatók elősegíthetik ezt munkahelyi wellness programokkal, illetve az államnak a munkáltatóval együtt érdemes az egészséges és aktív életmódot népszerűsítő programokat indítani.

A teljes kutatás itt olvasható >>